A komposztáló egyrészt a kertből és otthonról származó zöldhulladék tárolója, másrészt - egy értékes műtrágya valódi termelő üzeme! Hol kell komposztálót beállítani? Milyen típusú komposztáló lesz a legmegfelelőbb a kertjében? Találd ki és csináld magad, egyáltalán nem nehéz!
Kíváncsi vagy, mennyibe kerül a kert és a ház környékének rendezése? Tekintse meg speciális kalkulátorunkat!
Hulladék komposztálás
A legjobb, ha ősszel felállít egy komposztálót. Aztán takarításkor sok szerves maradékunk van, amelyek még használhatók a kertben. A komposztálást minden kertésznek el kell sajátítania. Ennek köszönhetően biztosítjuk növényeink számára a szükséges tápanyagokat és hasznos mikroorganizmusokat, valamint javítjuk a talaj szerkezetét. Ugyanakkor ökológiai módon takarítjuk a kertet, és mind a házból, mind a kertből eltávolítjuk a hulladékot.
Komposztra alkalmasak a száraz levelek, gyümölcs- és zöldségmaradványok, szárított évelő hajtások, egynyári növények maradványai, tóiszap, biológiailag lebomló konyhai hulladékok (pl. Tojáshéj). Ha ezeket a maradványokat komposztálóba gyűjtik, néhány hónap múlva komposztot, azaz szerves trágyát képez. A mikroorganizmusok részleges aerob bomlása (azaz bomlása) eredményeként keletkezik a komposztálási folyamat során. A jó komposzt szerkezetével és illatával a termékeny talajra emlékeztet.
Mit ad nekünk a komposzt? Humusszal gazdagítja a talajt, növeli víz- és légkapacitását. Hála neki, a talaj szellős és kövér lesz. És ami a legfontosabb: a komposztnak nincs káros hatása a kertben élő növényekre vagy állatokra, függetlenül az alkalmazott dózistól!
Amikor egymást követő, biológiailag lebomló maradványok rétegeit fektetjük, jó, ha megszórjuk őrölt krétával vagy dolomittal és nitrogén műtrágyával. A bomlási folyamat felgyorsítása érdekében komposztvakcinákat adhatunk hozzá, amelyek a talajban természetes módon előforduló mikroorganizmusok. A kertészeti piacon sok új termék található, például vásárolhatunk élő gilisztákat a komposztálóhoz, vagy olyan készítményt, amely megszünteti a komposztálás során kibocsátott kellemetlen szagokat.
Kerti bútorok - aktuális akciók
Hová tegye a komposztálót?
Ideális esetben a komposztáló helyet védeni kell a széltől és a naptól. A benne gyűjtött növényi maradványoknak nem szabad kiszáradniuk, mert akkor a hulladék komposztálása nem lesz sikeres, és nem hoz létre értékes műtrágyát. Ezért a tartós aszály idején a komposztáló belsejét vízzel kell megszórni. A komposztálónak közvetlenül a talajra kell állnia, amely lehetővé teszi a földigiliszták és más hasznos mikroorganizmusok számára a talajban való hozzáférést. Egy ilyen áteresztő hordozó a kupacunk alatt biztosítja a felesleges víz szabad elvezetését a nagy esőzések során.
Ne állítson komposztálót a talaj mélyedéseibe, ahol a talaj nedves vagy ahol a talaj nem áteresztő. Emlékeznünk kell arra is, hogy a teljes árnyékolás sem tanácsos, mert akadályozhatja a prizma megfelelő felmelegedését.
A komposztáló maximális mérete szigorúan meghatározott, ami lehetővé teszi a levegő bejutását a belső térbe. Ezek a méretek 150 cm szélesek és 120 cm magasak. Egy ilyen halomban a mikroorganizmusok és a giliszták virágoznak, és nekik köszönhetően a törmelék nem rothad, hanem humuszba fordul.
Milyen típusú komposztálót válasszon?
Ha kevés helyünk van, érdemes termokomposztálóba beruházni. Egy ilyen tartály nem foglal sok helyet, és meglehetősen esztétikus. A termokomposztáló belsejében a hőmérséklet megemelkedik, ennek köszönhetően a bomlási folyamat gyorsan lezajlik, és folyamatosan keletkezik komposzt. A tetejére új maradványokat szórunk, és alulról egy speciális lyukon keresztül ki tudjuk kanalazni az érett műtrágyát.
Egy nagy kertben a klasszikus komposztáló hasznosabb lesz - egy fadoboz vagy egy fémhálós járóka. Jó ötlet két komposztáló felállítása. Amikor az egyikben megérik a műtrágya, a másikra még friss biológiailag lebomló maradékokat szórhatunk.
Fából vagy hálóból készült komposztálót mi magunk készíthetünk. Vásárolhatunk kész tárolót is egy kerti boltban - műanyag vagy fa.
Lazán rakott halomban is komposztálhatunk. Ez azonban nem esztétikus és ráadásul kevésbé kényelmes, mint a speciális tartályban történő komposztálás. A komposztálóban az egész folyamat gyorsabb. A tartály biztosítja a levegőellátást, és ugyanakkor megfelelően védi a komposztot a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól, és szigetel a halom nedvességvesztése ellen. A komposztáló korlátozza az állatok - házi és vadon élő - hozzáférését is. A laza prizma pedig elcsúfítja a kertet, és úgy tűnik, nem teljesen tiszta. Amikor azonban egy laza halom mellett döntünk, ne felejtsük el, hogy a komposztáló anyagot megfelelő fóliával vagy szőnyeggel kell letakarni, és amikor a halom eléri a megfelelő magasságot - tartósan talajréteggel, szalmával, levelekkel vagy kéreggel kell letakarni. Ennek a védőrétegnek áteresztőnek és ugyanakkor elég vastagnak kell lennie ahhoz, hogy a halom belsejében megfelelő hőmérsékletet tartson fenn.
Funkcionálisan a legjobbak a zárt komposztálók, amelyek felülről nyílnak, és ugyanakkor zárható nyílások vannak az oldalán és az alján (a kész műtrágya kiválasztásához). Ez a forma megvédi a komposztot a csapadék alatti túlzott nedvességtől és a túlzott párolgástól a forró időben. Ezenkívül lehetővé teszi a kész műtrágya kiválasztását alulról, és felülről új hulladék hozzáadását.
Hideg -meleg komposztálás
A tapasztalt kertészek különféle komposztálási módszereket használnak, amelyek általában a két alapvető kombinációja. Az első egy passzív, hideg módszer, amelyben a folyamat menetét semmilyen módon nem ellenőrzik vagy korrigálják. Hagyományos komposztálókban és laza kupacokban fut. Ezt a módszert a komposztanyag lassú bomlása jellemzi alacsony hőmérsékleten. Sajnos magában hordozza a kellemetlen szagokat kiváltó anaerob folyamatok rothadásának kockázatát. Ez a módszer a patogén mikroorganizmusokat és magokat is elhagyja.
A második módszer az aktív forró módszer. Ebben figyelemmel kísérjük a folyamat teljes menetét, és szükség esetén korrigáljuk. E módszer során a komposzt gyorsan lebomlik magas hőmérsékleten, ami elpusztítja a káros patogén mikroorganizmusokat és lebontja a magokat. Ennek a módszernek alacsony az anaerob rothadás kockázata.
Ne feledje, hogy a komposztanyagot lazán kell lerakni, hogy a levegő akadálytalanul eljusson minden réteghez. A legalsó rétegnek vastag, laza anyagból kell állnia, például fák vagy cserjék ágaiból. Feladata a megfelelő friss levegőellátás és a felesleges víz kiáramlásának biztosítása. A következő rétegek tőzeg vagy föld az ásványi anyagok felszívására, majd komposztanyag.
Hogyan készítsünk jó komposztot?
Magunkra hagyhatjuk a komposztanyagot, és néhány hónap - egy év után ellenőrizhetjük, mennyire sikerült értékes műtrágyát szereznünk. A komposztáló munkáját is segíthetjük. Ezután felgyorsítjuk az egész folyamatot, és a komposztanyagot nem rothadóvá, hanem rothadóvá tesszük. A komposztálási folyamat olyan mikroorganizmusoknak köszönhető, mint a baktériumok, gombák és a kis talajállatok. Ezért oxigén részvételével, megfelelő hőmérsékleten és páratartalom mellett kell lezajlani. Az aerob baktériumok csak akkor működhetnek, ha oxigén kering a halomban, és ez fontos, mert munkájuk során nem bocsátanak ki kellemetlen szagot.
Oxigén nélkül a komposztanyagunk rothadhat. Ezután a munkát anaerob baktériumok végzik, amelyek olyan vegyületeket szabadítanak fel, mint a metán, az ammónia, a hidrogén -szulfid és a vajsav. Szélesíteni tudjuk a komposztanyagot széles fogazatú villák használatával. Érdemes gondoskodni a halom optimális páratartalmáról is - 40-60 százalék. (higrométerrel ellenőrizhetjük). Ha alacsonyabb, öntözze a komposztanyagot, lehetőleg esővizet.
A jó komposzt a lehető legkülönfélébb anyagból készül. Sötét anyag, gömbölyű, csomós szerkezetű. Többé nem lehet benne növényi töredék. Az ilyen komposztnak kellemes földes illata lesz, hasonlóan az erdei humusz illatához. Ha komposztunknak ilyen illata van, az azt jelenti, hogy nagyon jó és értékes műtrágyánk van. Ennek elkészítéséhez jó komposztálóra és egy kis munkára van szüksége a megfelelő körülmények fenntartásához. Neki köszönhetően tökéletesen nőnek a növényeink!
